Másfél évvel ezelőtt készült ez első kép, amihez született egy írás. Egy írás arról, hogy mi van amögött, amikor beülsz meztelenül egy tükörrel szembe, és nézed (Mit nézed? Látod…) magadat. Egy írás arról, hogy igenis igaz, hogy kell néha a visszaigazolás.
Most, ennyi idő elteltével is ezt állítom és tudom. Kell a visszaigazolás, szükségünk van rá. De igazából nem is magára a visszaigazolásra, hanem azokra, akik adják. A segítő kezekre, a könnyáztatásra felkészült vállakra, a sokat adó pillantásokra, a szavakra, hogy ’igen, megmutathatod a sötétet is, én itt vagyok’. A biztatásra, a csodálatra, a büszkeségre, amikor valaki azt mondja, ’igen, ez az ember az életem része és én hálás vagyok azért, hogy ő az, aki’.
Márfy Gabi csodás festménye pedig ma jött velem szembe és egyből ez a kép jutott róla eszembe. Akkor még csak befelé, saját magamnak tudtam megmutatni azt, ami bennem van, azt a sok mindent, ami vagyok, fénnyel és sötéttel, magassággal és mélypontokkal. És mikor megláttam ezt a festményt, úgy éreztem, hogy ezt a sok-sok oldalamat már kifelé is képes vagyok megmutatni. Mert már nem baj, ha van, akinek nem tetszik. Már nem baj, ha van, aki megijed tőle. Már nem baj, ha van, aki elfordul.
Igen, ahhoz is bátorság kell, hogy elengedjünk, ahogy ahhoz is, hogy beengedjünk. Bátorság kell ahhoz, hogy bezárkózzunk és ahhoz is, hogy megnyíljunk. Bátorság kell ahhoz, hogy azt mondjuk, elég, de ahhoz is, hogy kimondjuk: ennyi nem elég. Bátorság kell ahhoz, hogy végre felvállaljuk a sötétet is, és ahhoz is, hogy végre megmutassuk a fényt.
Sokszor hittem azt magamról, hogy ijesztő vagyok és sötét. Hogy nincs bennem olyan, amit szeretni, becsülni és tisztelni lehet. De ha baj van, megyek tovább, megyek előre. És ez nem hiba. Hanem erő. Nem csak sötét, hanem világos is.
És ahogy mindenkinek, nekem is szükségem van olyanokra, akikkel megünnepelhetem a győzelmeimet és akikkel gyászolhatok. Kellenek olyanok, akik itt vannak mellettem, kérdés nélkül, akik velem maradnak minden váratlan, nehéz és örömteli helyzetben, amit elém sodor az élet.
Ez a két kép azt mutatta ma meg nekem, hogy mennyi változás történt bennem az elmúlt másfél évben. Hogy mennyivel bátrabb vagyok.
• P.R. •