Segítséget kérni nem szégyen, nem gyengeség, hanem az egyik legnagyobb ERŐsség.
Nem, nekem sem megy könnyen. Egyre jobban fejlődök benne, de még mindig hosszú út áll előttem. Eléggé függetlennek és önállónak tartom magam, ezért a segítségkérés számomra sosem volt magától értetődő. Sokszor inkább egyedül megyek az úton – vagyis inkább mentem-, minthogy beismerjem, hogy segítségre van szükségem.
Valahol, valamikor elültették bennem is, hogy segítséget kérni gyengeség, sőt szégyen. De mondok valamit. Ha az első alkalommal, amikor tényleg felismertem, hogy szükségem van rá, nem kérek segítséget, ma már nem élnék. Akkor és ott életet mentett az a belső hang, ami azt mondta: nem kell egyedül csinálni.
Akkor egy pszichológus mentett meg. Aztán az elmúlt 10 évben sok-sok segítő szakembert és technikát megismertem, majd én is tanultam és segítő lettem, de soha nem felejtettem el a saját önismereti utamat és azt, hogy egy segítőnek is szüksége van segítőkre. Most is vannak mellettem, hiszen az én életem sem tökéletes, vannak elakadások, megdolgozandó témák, nehéz napok, kemény időszakok, és ha csak két szuper embert említek, akkor Tomek Noémi – Örömvilág Podcast és Tündér Boglárka mindig ott van, amikor végre ki merem nyitni a számat, hogy: Figyelj, légyszi segíts!
Ha sok minden történik és/vagy nehéz időszakon megyek keresztül, az tesz erősebbé, hogy beismerem, hogy támogatásra van szükségem. Szerencsés vagyok, mert ma már olyan emberek vesznek körül, akik támogatnak és nem csak a sikereimben vannak mellettem, hanem a legsötétebb órákban is.
Az évek alatt sok erőt gyűjtöttem, mert erős ember kell ahhoz, hogy tisztában legyen saját „korlátaival”, és elismerje, amikor már nem megy egyedül. Erős ember kell ahhoz, hogy mások támogatását kérjem, és hogy el is tudjam fogadni a segítséget. Arról nem is beszélve, hogy az igazi bizalom nem (csak) attól épül, hogy segítünk, hanem attól, hogy merünk segítséget kérni és elfogadni.
Felfedni mások előtt a sebezhetőséget valódivá tesz ás valódi embereket, valódi kapcsolódásokat hoz. Persze én is szeretnék WonderWoman lenni, de már nem felejtem el, hogy a szuperhősöknek is mindig van segítségük. Mert valahonnan töltekezni kell.
Sokáig tartott, mire odáig eljutottam, hogy ezt a sok tapasztalatot megmutassam másoknak, és hogy tudjak segíteni azoknak, akiknek rám van szükségük, de először meg kellett tanulnom kérni, hogy mostmár tőlem is kérhessenek.
Sokan járnak személyi edzőhöz és valahogy én is így tudnám magam definiálni, csak én nem a testre fókuszálok, hanem a lélekre és a gondolkodásra. Ha tréningeznéd a belső világodat, várlak.
• P.R. •