Idén nem fogadtam meg semmit. Inkább úgy fogalmaznék, hogy döntéseket hoztam.
Az évet egy szuper tanfolyammal kezdtem, ami így pár nappal a kurzus után olyan érzéseket kelt bennem, mintha megkoronázta volna az elmúlt 10 év önismereti útját. Tomek Noémi – Örömvilág Podcast Game of Life tanfolyama után valami megváltozott, amit egyelőre nem tudok teljesen szavakba önteni. Egy biztos, hálás vagyok Noéminek és a csoportnak ezért az élményért.
Rájöttem, hogy éveken keresztül a perfekcionizmusom nem engedte észrevenni, hogy mennyi érték van bennem és hogy mennyi minden szuper dolog történik velem. Ám az elmúlt pár napban végre észrevettem a pozitív visszajelzéseket is, ami, ha őszinte akarok lenni, eddig nehezemre esett. Vagy inkább nem volt rá szemem (vagy szívem).
Az elmúlt 10 évben rengeteget magyarázkodtam azért, aki vagyok és azért is, aki nem. Szégyelltem, ami bennem van és azt is, ami nincs. Leginkább persze arra fókuszáltam, hogy mi hiányzik belőlem és milyen hibáim vannak. Most már úgy érzem, hogy a hibák egy része persze megvan, de meglátom a másik oldalt, azt, hogy egy hibára 10 jó tulajdonság jut, szóval nem biztos, hogy ezeken kéne, hogy legyen a hangsúly. Mostantól nem is lesz.
Az önismereti munka persze folytatódik, mert az ember lánya mindig tanulni akar és ahhoz nem mindig kell iskolapad (bár az egyetemi tanulmányaimat azért nem hagyom abba).
Visszatérve a döntésekre, nem kell nagy dolgokra gondolni:
✔️ magamat teszem az első helyre anélkül, hogy ezzel másoknak szándékosan kárt okoznék, mert igenis oké, ha az ember néha önző
✔️ több időt töltök a szabadban, mert valahogy elfelejtettem, hogy mennyire fontos számomra a természetben lenni
✔️ több időt töltök azokkal, akiket szeretek, mert ők töltenek a leginkább
✔️ minden nap mozgok egy keveset, mert ugye ép testben…
✔️ minden nap olvasok egy pár oldalt, hiszen annyi elolvasásra váró jó könyv van még
✔️ minden héten írni fogok egy bejegyzést arról, ami történt vagy történik velem, mert biztosan lesz legalább egy ember, akinek éppen akkor jól jön
✔️ azt a sok mindent, amit eddig megtanultam, átadom másoknak, hiszen látom, hogy mennyi embernek tudok segíteni abban, hogy ők is megszeressék az életüket
✔️ nem kérek bocsánatot és nem magyarázkodom azért, aki vagyok
Tegnap az egyik barátom ezt mondta: azért is szeretlek, mert olyan jó érzés, hogy te tudsz örülni annak, ha valami jó történik velem. Jó érzés volt ezt hallani. Naná, hogy örülök! Mert mások sikerei, boldog pillanatai engem is inspirálnak az életre és a fejlődésre. Arra, hogy igenis legyek önmagam, nevessek nagyokat, ünnepeljem az apró lépéseimet, kinyissam a szívemet, hallassam a hangomat és egyre jobban szeressem magamat és az életemet.
Februártól pedig várom azokat, akiket kísérhetek az útjukon afelé, hogy végre merjék szeretni az életüket!
• P.R. •