Paulikovics Réka (5)

Barátságaim

Mi másról is írhatnék, amikor az egyik legjobb barátnőm férjhez ment, mint erről? Fontos tisztázni, hogy nem az ’egyik legjobb barátnőm’, hanem a ’legjobbak közül az egyik’. Mert a legjobbakat nem teszem mérlegre. Nem tudom az egyiküket jobban szeretni a másikuknál, mert egytől egyig csodás emberek. Más és más velük a kapcsolódásom, de mindegyik alapvető közös értékeken szerveződik és ettől lesz különleges az egész.

Sokan azt hiszik, hogy a barát az, aki melletted van a rosszban. Ez igaz. Melletted van. De nem csak abban. Ha őszintén belegondolunk, vajon nevezhetem-e azt a valakit barátomnak, akivel az örömeimet, a sikereimet nem tudom megosztani?

Igen, van, aki egy pánikroham, vagy egy szétbulizott éjszaka utáni hányásban fogja a hajadat. Van, akit felhívhatsz, hogy kidobtak vagy elvesztetted a munkahelyedet. Van, akit felhívhatsz, hogy elvesztetted az egyik szülődet. Van, akinek az éjszaka közepén sütit vihetsz, mert annyira szomorú, hogy nem tud aludni. Sorolhatnám. Ez nálunk is mind-mind benne van a barátságokban.

De az is, hogy megoszthatod:
• ha sikerül egy nehéz vizsgád
• hogy találkoztál valakivel
• hogy megkérték a kezed
• hogy új munkád van
• hogy lefutottad a maratont
• hogy körbetekerted a Balatont
• hogy anya leszel
• hogy végre elmész nyaralni annyi év után
• vagy csak ha jó napod van
És a lista itt is végtelen.

Az én barátaim ilyenek. Sokáig nem ilyen kapcsolatokat választottam, hiszen ki vagyok én, hogy a jóról beszéljek, pláne, ha a másik épp nehézben van?

Persze ezt is meg kellett tanulni, és egyáltalán meg kellett látni egymásban a potenciált. Arról nem is beszélve, hogy azért néhány évvel ezelőtt még én sem voltam ilyen, tüskéim voltak, haraptam, ha valaki nem jó oldalról közelített, jött a bomba. És van olyan kapcsolat, amit fel is robbantott. De az igazak maradtak. A legjobbak közül az első találkozásnál az egyikük kidobott a munkahelyéről – most én voltam az esküvői tanúja. Van, akinek a főnöke voltam, van, akivel egyszer csak a legjobbak lettünk, van, akivel egy tanfolyamon találkoztam.

Egy viszont biztos, ők azok, akik akkor is szeretnek, amikor én nem tudom magam szeretni, akkor is hisznek bennem, amikor nálam elfogy a hit, és olyan szemüvegen keresztül látnak, amit én nem mindig tudok felvenni. A szemembe mondják, ha valami nem oké, de nem bántanak érte, hanem megtartanak és azt is az arcomba tolják, ha valamit jól csinálok és velem örülnek, amikor annak van az ideje. Támogatnak a fejlődésben, végignézik, ahogy hernyóból pillangóvá változok, és ennek minden nehézségében és szépségében ott vannak.

Az pedig csak hab a tortán, amikor valaki mellett ott állsz élete egyik legfontosabb napján és azt érzed, hogy nem csak a párkapcsolata, hanem a barátságotok is elért egy csúcspontot.

Hálás vagyok, hogy vagytok és lesztek. ❤️

 •P. R.•